Na haliho mindenkinek!

(mielőtt tovább olvasnád, pls nyomd be Hősök számot.. csak menj egy picit lentebb és megtalálod..)

Ismét egy uj bejegyzés.. mostanság picit rottyon vagyok, gondoltam beszámolok rola, hátha nektek valami tanulságot jelent majd.

A szitut az összes közelebbi ember vágja, aki ismer, és ismeri az ezelőtti dolgokat. Azért írom hogy ezelőtti, mert szerintem már nem olyan vagyok mint régen... a középiskola eléggé megváltoztatja az embert, nem de?
Azt hogy megváltoztam, szinte egyetlen egy embernek köszönhetem.. azt hogy meg változott a stílusom, az életfelfogásom, az hogy mostmár vannak terveim.. ha ugy maradtam volna, ahogy voltam, hát nemtudom h bizonyos dolgokat hogy vészeltem volna át. Szoval bizony annak az egy embernek sokat köszönhetek. Azota amiota nincs, ismét egy picit változtam, már nem vagyok olyan naív, és kezdek optimista lenni, tudom h szar után jöhet ám még szarabb, és hogy jo az ami van, nem szabad tul sokra vágyni.. Mindenki azt kapja amit megérdemel? szerintem igen.. egyre inkább ugy gondolom, hogy meg van ám írva kajakra hogy kinek mi jut az életben.. és bizony ezt nem lehet előre tudni.
Körülbelül fél éve változott meg minden.. az hogy már nem félek kijelenteni azt hogy kiről miről mit gondolok, mostmár felvállalom a véleményem, és ahol tudok ott segítek. Rájöttem, hogy az ahogy alakulnak a dolgok, nagy mértékben tőlem függ.. és teljesmértékben nem, de bizonyos részben én is írányíthatom ám a dolgokat!
Az hogy kit miért szeret.. mindenki maga tudja.. gyakran olyan embereket kedvelünk, szeretünk akik meg sem érdemlik.. és olyanokat dobunk el, akik nem érdemlik meg. Persze ez alatt a bizonyos fél év alatt arra is rájöttem, hogy nem másnak kell bizonyítani, és nem másért élsz.. saját magadnak kell bizonyítani.. mindig ugyan annyit szabad letenni az asztalra..nem többet és nem kevesebbet. Hiszen saját magadat kell előtérbe helyezni, hogy neked mi is a jo.. nem azt mondom hogy hanyagold a melletted lévőt, persze a törődés kell.. de ne hagyd saját magad cserben, hiszen semmi sem tart örökké... (többek közt erre is rádöbbentem)
Ha megkérdeznéd tőlem, hogy mit is szeretnek bennem a barátaim..?! bizony nem tudnék rá válaszolni.. talán azt hogy minden szarbol poént csinálok.. már nem parázok a dolgokon, (nem ugy mint anno.. ) mindig nevetgéleek, talán azt h gyerekes vagyok, de ha kell tudok komoly lenni.. bárkit meghallgatok ha baj van, és probálok tanácsot adni..probálok segíteni bárkinek.. de magamon még se tudok.. pedig norinál most jött el az az időszak, hogy segtíség kell...
Olyan gyakran felteszem azt a kérdést h miért... miért történt az ami..? miért csináltad azt amit csináltál..? miért mászol bele mindenbe.. még mindig hirtelendöntések által élek.. amit a fejembe veszek, és amit nagyon akarok, azt megkapom.. talán néha csak elkéne gondolkoznom..hiszen, vannak dolgok, amiket már nem szabad megszereznem..mert már nem kell!
Sokan mondják hogy, oké hogy változtam..de mostanság nem stimmel valami.. tudom hogy nem stimmel valami.. érzem! Csak remélni tudom, hogy helyre jövök, hiszen eddig is ment kisebb nagyobb gondokkal fűszerezve..
Akik aggodnak, azoknak csak annyit üzenek, hogy nyugi... hamarosan jol leszek.. talán visszajön az a lány, aki mindig mosolyog, aki mindig csacsog... de most még nem megy.
talán jol leszek.. talán egy-két hét.. talán ismét fél év... majd meglátjuk.

Köszi hogy elolvastad..