Nahm, mielőtt elolvasnád csak jelzem h ez a bejegyzés jo pár emberkéhez fog szolni.
Hidegen hagy, h el fogják e olvasni vagy nem, nem azért írom h baszogassam őket. Azért írom mert ki szeretném magambol írni azt a dühöt és csalodást amit érzek, éreztem és valószínűleg érezni is fogok ezentúl.

Először is, ami a legjobban fájt, hogy olyan emberekben csalodtam, akikben annyira de annyira megbíztam h rájuk mertem volna bízni akár az életem. Senkire nem hallgattam amikor valaki be akart titeket mocskolni, egyik pletykának se hittem, és amikor azzal jöttek h nem vagytok igaz barátnők kiálltam amelett h igenis azok vagytok. A legjobb bnőim voltatok... azért írom mult időben, mert olyan dolgot csináltok / csináltatok, amire szerintem nincs szo, és nincs bocsánat.
A legszarabb dolog az, ha olyan dologért büntetitek az embert, ami csak egy felfujt valami. Azért mert elmondom a véleményem.. hát nemtudom.. ha az elején nem avattál volna be a dolgokba, akkor csendben maradtam volna. Nehogy azt hidd h a másik félnek adok igazat.. nem adok én senkinek, csak azt írtam le amit látok.. sajnálom ha ez zavart vagy netán fájt.. remélem elgondolkoztál rajta. A másik ' bnőnek ' pedig csak annyit, h remélem most örülsz.. mindig is mondtam, ez a hármas így nincs jol.. és h valaki kifog esni.. hát én estem ki... de valahogy nem is bánom! Nagyon jol érzem így magam :) és rájöttem h bizony, sokkal több és különb barátaim vannak ám, mint amennyire én azt valaha is gondoltam volna.
A másik dolog, amit igazán átkéne h gondoljatok, az őszinteség.. és a hűség... igen ez a kettő szerintem kurva fontos. Majd meglátod, h mennyi fájdalmat fogsz okozni bizonyos embereknek, akiket elvileg 'szeretsz' ... nekem is okoztál nem egyszer...
Arrol pedig nem is beszélve h ' soha nem fogok neki megbocsátani.. ' nem is kell.. mert addig nem fogunk ám eljutni. Még aznap elhatároztam hogy soha de soha többet nem lesz olyan h nori menjen bocsánatot kérni. Már meguntam azt h mindig én menjek oda.. én nem megyek.. és ha te se jössz?! hát akkor annyi..

Mégegyszer csak h mindenki megértse, nem baszogatás, nem szemrehányás.. csak az igazság, és a véleményem.

( Jah, és a kommenteket hanyagoljátok.. nem érdekel h ti hogy látjátok.. ugyis mindenkinek más hogy adjátok elő..valamit mindig kihagytok, talán lehet h pont a lényeget.. nem fogom elírni h mi is a sztori lényege.. szerintem te se szeretnéd, azért nem írom mert vagyok azért annyira valamire valo h nem fogok neked szart okozni... lehetne benned annyi h nekem se okozol. )
 

Na haliho mindenkinek!

(mielőtt tovább olvasnád, pls nyomd be Hősök számot.. csak menj egy picit lentebb és megtalálod..)

Ismét egy uj bejegyzés.. mostanság picit rottyon vagyok, gondoltam beszámolok rola, hátha nektek valami tanulságot jelent majd.

A szitut az összes közelebbi ember vágja, aki ismer, és ismeri az ezelőtti dolgokat. Azért írom hogy ezelőtti, mert szerintem már nem olyan vagyok mint régen... a középiskola eléggé megváltoztatja az embert, nem de?
Azt hogy megváltoztam, szinte egyetlen egy embernek köszönhetem.. azt hogy meg változott a stílusom, az életfelfogásom, az hogy mostmár vannak terveim.. ha ugy maradtam volna, ahogy voltam, hát nemtudom h bizonyos dolgokat hogy vészeltem volna át. Szoval bizony annak az egy embernek sokat köszönhetek. Azota amiota nincs, ismét egy picit változtam, már nem vagyok olyan naív, és kezdek optimista lenni, tudom h szar után jöhet ám még szarabb, és hogy jo az ami van, nem szabad tul sokra vágyni.. Mindenki azt kapja amit megérdemel? szerintem igen.. egyre inkább ugy gondolom, hogy meg van ám írva kajakra hogy kinek mi jut az életben.. és bizony ezt nem lehet előre tudni.
Körülbelül fél éve változott meg minden.. az hogy már nem félek kijelenteni azt hogy kiről miről mit gondolok, mostmár felvállalom a véleményem, és ahol tudok ott segítek. Rájöttem, hogy az ahogy alakulnak a dolgok, nagy mértékben tőlem függ.. és teljesmértékben nem, de bizonyos részben én is írányíthatom ám a dolgokat!
Az hogy kit miért szeret.. mindenki maga tudja.. gyakran olyan embereket kedvelünk, szeretünk akik meg sem érdemlik.. és olyanokat dobunk el, akik nem érdemlik meg. Persze ez alatt a bizonyos fél év alatt arra is rájöttem, hogy nem másnak kell bizonyítani, és nem másért élsz.. saját magadnak kell bizonyítani.. mindig ugyan annyit szabad letenni az asztalra..nem többet és nem kevesebbet. Hiszen saját magadat kell előtérbe helyezni, hogy neked mi is a jo.. nem azt mondom hogy hanyagold a melletted lévőt, persze a törődés kell.. de ne hagyd saját magad cserben, hiszen semmi sem tart örökké... (többek közt erre is rádöbbentem)
Ha megkérdeznéd tőlem, hogy mit is szeretnek bennem a barátaim..?! bizony nem tudnék rá válaszolni.. talán azt hogy minden szarbol poént csinálok.. már nem parázok a dolgokon, (nem ugy mint anno.. ) mindig nevetgéleek, talán azt h gyerekes vagyok, de ha kell tudok komoly lenni.. bárkit meghallgatok ha baj van, és probálok tanácsot adni..probálok segíteni bárkinek.. de magamon még se tudok.. pedig norinál most jött el az az időszak, hogy segtíség kell...
Olyan gyakran felteszem azt a kérdést h miért... miért történt az ami..? miért csináltad azt amit csináltál..? miért mászol bele mindenbe.. még mindig hirtelendöntések által élek.. amit a fejembe veszek, és amit nagyon akarok, azt megkapom.. talán néha csak elkéne gondolkoznom..hiszen, vannak dolgok, amiket már nem szabad megszereznem..mert már nem kell!
Sokan mondják hogy, oké hogy változtam..de mostanság nem stimmel valami.. tudom hogy nem stimmel valami.. érzem! Csak remélni tudom, hogy helyre jövök, hiszen eddig is ment kisebb nagyobb gondokkal fűszerezve..
Akik aggodnak, azoknak csak annyit üzenek, hogy nyugi... hamarosan jol leszek.. talán visszajön az a lány, aki mindig mosolyog, aki mindig csacsog... de most még nem megy.
talán jol leszek.. talán egy-két hét.. talán ismét fél év... majd meglátjuk.

Köszi hogy elolvastad..

Eszméletlen, hogy egy zene mennyi mindent jelent nekünk.. gondolom mindenki érti hogy miylen érzés fogja el az embert, ha meghallgat egy olyan zenét, ami anno régen, akár pár honapja, akár nem tudom mennyi év után nagyon sokat jelentett ám.. csak neki. Én már lassan nem tudok zenét hallgatni. Ilyenkor azok a pillanatok ujra szinte villámcsapásként térnek vissza az emberbe, szinte egy szurásként éri az embert, és hirtelen tényleg minden beugrik, és lepörög a szeme előtt minden emlék, mintha csak egy videoklipp lenne.
Bizony a zene nagy erő.. mondhatni hogy egy fiatal számára a " mindent " jelenti.. hiszen mindenkinél ott van ám a füles, amit ha például ha otthon hagyunk, üresnek tűnik az egésznap. A zene az ami éltet, a vicces az egészben az, hogy igazábol nem csak a fiataloknak van ám olyan zene számuk, amiről minden beugrik. Akárkinek lehet, egy régi oldschool szám még a szüleimet is olyan állapotba tudja hozni hogy csak nah... vagy például az angol tanárnőm.
Most biztos azért páran elfiloztok, h ennek a bejegyzésnek végülis mi értelme van? Az értelme.. hát igen... jo kérdés.. arra probálok meg rájönni, így este, hogy miért maradnak meg ennyire a dolgok, miért kötünk mindent egy számhoz? MIért kötődünk egyáltalán mi, saját magunk egy zene számhoz.. és miért vált ki belőlünk ilyen sok mindent?! .. ha rossz kedvünk van, és vidám zenét hallgatunk akkor a végén csak mosolygunk, ha viszont szomoru zenét hallgatunk, rontunk a helyzeten.. hatással van ránk..akárhogy is nézzük valami féle szabadság érzetet nyujt..
Sok dolgot ki tud ám hozni az emberből..önfeledt kacagást, vagy épp pár könnycseppet.
Ezért jo zenét hallgatni..mindig, mindenkor jo hallgatni.. egy kis színt hoz az életünkbe reggelente, az unalmat elűzi, és meghozza a szorakozás hangulatát, vagy olykor épp csak ellazít vagy kikapcsol.. de lehet az is h teljesen beforgat, és segít tisztán látni a dolgokat. Mindenképp hasznos dolog ez.

Nos, midenki másért hallgatja..ezért hallgatjuk mindannyian..
 

Ezt a bejegyzést egy idézettel kezdeném:

Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.

Gondolom mindenki érti h mi lesz most a témám.. bizony a barátság, egy olyan dolog, aminek más és más jelentőssége van az emberiéletben.
Lehet igazi, és lehet érdek, lehet fájdalmas és élettel teli. A középiskolás éveim alatt rengeteg barátságot kötöttem különböző stílusú és felfogásu emberekkel. Ha valaki barátkozik, nem a külsö alapján válasszunk barátot ( ugyan ugy ahogy a szerelemben sem a külső a fontos ) a belsőértékek a fontosak! az hogy legyen megértő, melletted álljon ha baj van, és a legfontosabb az őszinteség. Egy barát nem attol barát, hogy néha hazamentek valamelyik "tömegközlekedési járművel" vagy kaja szünetbe elmondod neki a problémáidat és rábolint.. pár percre rá ugysem fog rá emlékezni hiszen nem is érdekli. A barát az az a személy, aki megért, aki mellett ugy érzed hogy szinte már magaddal beszélgetsz, imádod azokat a perceket, amikor vele vagy és nem gáz ha egy egész délutánt átsírtok a sex és ny film miatt :D , a rossz pillanatokban mindig tud viccelődni, és nagyon sokat lehet nevetni mellette, főleg saját magunkon.. Aki nem fecsegi ki a titkaidat, magába szívja mint egy szivacs :D és jobban megbízol benne mint bárkiben. Körülbelül így írnám le hogy mi is az a barátság.
Én szerencsés vagyok, hiszen nekem két legjobb barátnőm is van. Imádom őket, és soha de soha nem csapnám be őket, vagy árulnám el a titkaikat, tudom hogy megbíznak bennem és én is megbízok bennük! És ez így van jol.. :)

< 33 Noncsím, Gabcím < 33

Nos.. első blogom.. és máris egy komoly téma...
Hazafelé elgondolkoztam.. 18 éves vagyok, és rengeteg dolgot várnak el az embertől ilyenkorban. A barátai, a család, az iskola, tanárok.. mindenki! Csak ültem és azon gondolkoztam, hogy két hét mulva komoly proba következik minden végzős számára..ki mennyire tanul, mennyire koncentrál, vagy h egyáltalán erre figyelnek e ...
Rájöttem hogy igazábol az elmult egy évben ezt hallgattam és elegem lett.. alig várom hogy vége legyen, és tul legyek rajta. S amikor feleszméltem hogy jaj nekem lekéne szállnom a buszrol, akkor csodálkoztam rá, hogy már réges régen nem az érettségin gondolkozok, hanem a saját és egyben olyan problémárol, ami igazábol bárkivel megtörténhet vagy már meg is történt, ki tudja...
Miért van az, hogy az ember az első komoly kapcsolatátol soha nem szabadul? Hiába is tagadjuk, valamilyen szinten mindig is ott motoszkál, ott fog motoszkálni az a gondolat hogy milyen jo volt, vagy épp rossz.. de valamilyen értelemben mindig is ott lesz, és emlékezni fogunk rájuk.. Első nagy szerelem... vajon örökké tart? Az egyik barátnőm szerint igen.. nem szoszerint, de soha nem fog az ember ugy szeretni bárkit is, mint az első szerelmét! a másik nagy kérdés.. hogy mi van akkor ha véget ér?! ... először ugy érezzük mintha ki akarnák tépni a szivünket.. persze nem telik el ugy nap hogy ne gondolnánk rá és alap hogy még fél év után is megnézzük az iwiw adatlapját...fáj, és sajnáljuk hogy vége.. általában a legtöbb ember magát hibáztatja, és rengeteg időt tölt el azzal hogy azon gondolkozik vajon hol rontotta el, mit kelett volna jobban csinálnia, vagy mi van hogyha nem mondja ki abban a pillanatban a döntő szot..azt h vége..gyakran ennek a szonak a kimondása után gondolkozik el azon az ember hogy vajon mit veszít ha hagyja elmenni..vajon jol teszi e.. Én ugy gondolom, hogy aminek vége van, annak okkal van vége.. persze az érzelmeink soha nem csapnak be minket, és tényleg örökké bennünk maradnak.. az első helyen, ugyan ugy mint anno régen amikor együtt voltunk.. hiszen az első hely őket illeti. De aminek vége van, annak tényleg vége van.. soha nem szabad vissza lapozni, lekell zárni, és meg kell probálni tul lépni, még ha nagyon nehéz, még akkor is... mosolyogva vissza emlékezni, és nem futni utánna.. csak így békélünk meg azzal a tudattal hogy valaki más vár ránk, valahol..s majd ránk talál valamikor. Persze ezt az egészet könnyű mondani.. megtenni kell, és írtó erősnek kell lenni lelkiekben, hogy sikerüljön.
A legnehezebb persze akkor lezárni, ha mindennap látjuk azt a személyt aki az "elsőhelyen" áll.. nehéz elkerülni... amikor vége van egy komoly kapcsolatnak, az átlagos sablon szöveg hogy maradjunk barátok, mindenhol elhangzik.. soha senki nem gondolja komolyan!.. persze ha az exxel közös a barátikör, arrol biztos hogy letehetsz.. hiszen egyértelmű hogy te fogod meg inni a levét.. persze ha hanyagol az a bizonyos barátikör, akkor soha nem is voltak barátok! ne báánd! nincs mit.. Nyitni kell az uj kapcsolatok felé.. és lehetőleg kerülj el minden olyan dolgot ami rá emlékeztetne..

Ezeket a sorokat, saját illetve barátnőim történeteiből, érzéseiből írtam! Becsüld meg, hidd el mind átéltük már.. és csöppet sem könnyű!
Számomra is fontos volt az első! de tényleg tul kell lépni..és nem szabad a "nagyszerelem" árnyékába bujjni.

Köszi hogy elolvastad, remélem nem untad el magad, és hogy most nem alszol a billentyűzeten nyáltócsában :D